Futószártól a nyeregig

Szeptember közepe óta lovagolok a Misinán és a múlt hétig futószáraztam Loriettán. Nagyon élveztem és hétről hétre többet tudtam csinálni. Gyakoroltunk tan ügetést, könnyű ügetést -amitől jó izomlázam is lett, de hát ez a lényeg -, séta stb. Amikor utoljára futószáratam majdnem leestem Loriról de inkább lecsúsztam magamtól, minthogy nagyobbat essek. Már alig kellett kapaszkodnom és mikor múlt hét csütörtökön bementem az oktató mondta, hogy: "Szia Tamara, ma egyedül mész." Nagyon örültem neki! Formáson mentem.Az volt a bökkenő, hogy még nem tudok nyergelni. De az egyik társam segített és nagyjából megjegyeztem. Még a kengyelt sem tudtam rendesen beállítani, úgyhogy ahhoz is segítség kellett... Lementünk a lovardába, egy kis séta majd ügetés stb... Volt, hogy könnyű ügetés kengyellel -nem is gondoltam, hogy kengyellel ilyen egyszerű- majd kengyel nélkül -jóval nehezebb volt de nem gond-. Tan ügetés is volt meg azok vágtáztak akik már régebb óta ott vannak. Mi akkor csak sétáltunk, vagy könnyű ügettünk. A barátnőm Loriettán ment egyedül jó volt de én béna voltam nagyon. Meg akartam állítani Formit erre hátrafelé léptettem. Van még mit gyakorolnom, de remélem, hogy ma kerül rá sor, mert napos idő van és remélem, hogy az is marad. Tegnap esett is meg nem is úgyhogy nem tudom, hogy Cseró-gazdi lovagolt-e de majd megkérdezem. Ma kijön velem és az unokatestvérével, hogy megnézzen -legalább is ezt mondta-. Majd még írok, hogy hogy sikerült és megpróbálok fényképezni is.